{{ :wiki:technology:walter_turbine.jpg?300|Walter-turbina}}
====== Walter-hajtómű ======
de: Walter-Antrieb \\
en: High Test Peroxide (HTP) \\

Az eljárást 1936-ban Németországban fejlesztették ki, kifejezetten tengeralattjárók számára. A berendezés egy reaktorból, égőkamrából, szeparátorból és gőzturbinából áll – nem egy egyszerű konstrukció.

Az elsődleges üzemanyag hidrogén-peroxid először a reaktorba kerül, ahol reagálva a porózus szerkezetű kálium-permanganát vagy mangán-dioxid (mangán (IV)-oxid) katalizátorral magas hőmérsékletű (450-600 °C-os) vízgőz és oxigén keletkezik belőle.

Az égéskamrában ebbe az elegybe kerül beporlasztásra a másodlagos üzemanyag – többnyire dízel – és kerül elégetésre. Az égéstérbe további vizet is porlasztanak, így az ott létrejövő 2000 fokon az egész elegy forró gőzzé alakul, ami a turbinára kerül.

A gőztermelés volumene egy ilyen berendezéssel 35-40 t/h, ami egy 5,5 MW-os (7500 LE) (villamos) kimenő-teljesítmény elérésére is elegendő lehet.

A szeparátorban a turbinalapátok kavitációjának megelőzésére szolgáló ciklon-leválasztók találhatók, amik a nem gőznemű komponenseket választják le a turbinára menő gőzről.

A turbináról lejövő vízgőzt kondenzátorokban visszahűtötték, hogy ne veszítsenek értékes desztillált vízet. A szén-dioxidot a tengerbe szivattyúzták, azzal nem veszélyeztették a legénységet. 

{{:wiki:technology:walter_hajtomu.png|Walter-hajtómű séma}}

===== Története =====
Az első teszteket a hajtóművel 1940-ben végezték el egy teszt-tengeralattjárón, a VS80-on. A teszteredmények nagyon jók voltak, a hajó a tengerfelszín alatt 28,1 csomós sebességet ért el. A későbbiekben a Wa 201 (U792, U793) és Wk 202-es (U794, U795) típusokat szerelték a hajtással. 

A háború után néhány hajó még fennmaradt a hajtással, az egyiket; az U–2540-et az újjászervezett Bundeswehr emelte ki a tengerből és állította rendszerbe (a hajó 1980-ban került kisorozásra és múzeumba) Bővebben: [[https://passport.blog.hu/2018/07/24/hadsereg_romokbol|Hadsereg romokból]]. Az angolok egy Blohm & Voss Typs XVII B tengeralattjárót, az U–1407-et szerezték meg, és állították rendszerbe "HMS Meteorite" néven, ők a Walter-hajtóművet High Test Peroxide (HTP)-nek nevezték át. 

A Szovjetúnió a saját típusát S–99 néven építette meg. Az angolok saját HTP hajtómű fejlesztésével is kísérleteztek 1956 és 1958 között, e célból átépítették az Explorer nevű hajójukat. Az átépítés olyannyira nem sikerült, hogy a hajót a személyzete nem hivatalosan Exploder“-nek nevezte át. a fő ok, amiért napjainkban a tengeralattjárókból a technológia kikopott az, hogy az eljárás bár rendkívül gyors hajókat eredményez, de zajos, és az általa keltett zajt nagyon nehéz elrejteni.   

{{:wiki:technology:u2540_1.png|Az U–2540}}