A PLC technológia egyik legfontosabb eleme a kommunikáció. PC-s környezetben megszoktuk - és kellemesen kényelmessé tett minket – az ethernet alapú TCP/IP.

PLC-s körökben sajnos az élet nem ilyen egyszerű. Először is megkülönböztetjük a kommunikáció fizikai és logikai szintjét, és a két csoport között a legkülönfélébb kombinációkat.

Sokszor a logikai szinten belül is két szint létezik. Ezeknek a csoportosításával már sokan vesződtek, és többnyire eredménytelenül, mert a kivételeknek olyan magas a száma, hogy a szabályok sokszor értelmüket vesztik (mint a német ragozásban).

Leggyakrabban felbukkanó fizikai szintek: RS-232, RS-422, RS-485, Ethernet.

Gyakori logikai szintek: Modbus, Can, CanOpen, Profibus (Standard, DP, PA, FMS), TCP/IP, UDP, ProfiNet.

A kombinációk sokfélék lehetnek, gyakori például a az RS-485 Modbus és az Ethernet Modbus, vagy a Profibus és a Profibus Ethernet-en (Profinet).

Sok esetben a kommunikáció teljesen speciális hardware-en történik, ilyen például az AS-i.

A vezeték nélküli (wireless) kommunikáció egy külön fejezetben található: vezeték nélküli (wireless) kommunikáció.

A fejezet további részében a kommunikációhoz szükséges ismereteket csoportokra osztva próbálom ismertetni.

Oldalt a klasszikus automatizálási piramis kép (de: Automatisierungspyramide) látható. Az alacsony terepi szinten zajlik a kommunikáció nagy része. Itt gyors, jellemzően szinkronkommunikációra alkalmas buszokat szokás bevetni, amik a decentralizált perifériákat (DP-ket) kötik össze a PLC-kkel. Fölötte a megjelenítő rendszereknek (SCADA) jelkiszolgálása zajlik a PLC-k felől, mely kommunikáció már jellemzően nem olyan gyors, viszont az egy buszra eső adatmennyiség emelkedik. Az e fölötti szintek már jellemzően az IT hatáskörébe sorolódnak, de általában ezeken a szinteken már egyeduralkodó a TCP/IP.

• ERP: Enterprise Resource Planning
• MES: Manufacturing Execution System
• SCADA: Supervisory Control and Data Acquisition
• PLC: Programmable Logic Controller

Gyakorlatilag - legalábbis német nyelvterületen - a fenti besorolással találkoztam a leggyakrabban. Besorolás szempontjából még jobban szűkül a csoportok száma, ugyanis jellemzően a „teperepi busz” és „nem terepi busz” kategóriák szoktak előtérbe kerülni. 

A hálózatok egy fontos jellemzője azoknak a topológiája, azaz a hálózat tagjai milyen úton tudnak egymáshoz csatlakozni.

megnevezés	jelölés	kép	rövid jellemzés
gyűrű (ring)			A gyűrű modell a lánc modell egy biztonságosabb változata, mert egy kommunikációs csatorna kihullásával még a rendszer egysége nem esik szét.
háló (mesh)			A háló topológia egy „valósághű” modell, ahol a kommunikációs redundanciák meglehetősen esetlegesek, úgy, mint az interneten. A modell többszörös hurkokat is tartalmazhat.
csillag (star)			A csillag kapcsolat egy pontból kiinduló kommunikációs vonalakat jelenti.
teljes (fully connected)			A legtöbb kapcsolattal rendelkező, legstabilabb, de jellemzően csak elméletben létező modell.
lánc (line)			A legegyszerűbb és egyben a legsérülékenyebb topológia, hiszen bármely kommunikációs kapcsolat kiesése két részre szakítja a hálózatot.
fa (tree)			A fa szerkezet egy elemtől indul, és elemenkénti továbbvezetéssel vagy elágaztatással bővül. Jellemzően a hierarchizált rendszerek jellemző topológiája. Bármely elem kiesése az onnan induló szerkezet leválásával jár.
busz (bus)			Gyakorlatilag megegyezik a lánc topológiával, azzal az eltéréssel, hogy minden résztvevőnek saját kommunikációs „kiállása” van.
pont - pont (p2p)			A pont - pont kapcsolat nem hálózati topológia, hanem két állomás közvetlen összekötése egy kommunikációs vonallal. Csak a teljesség kedvéért tettem ide.

A fenti táblázat csak az alaptopológiákat foglalja össze. Jellemzően a hálózatok egyes részelemeit szokták ezekkel jellemezni, a teljes rendszert „vegyesfelvágott” esetén a hibrid topológia megnevezéssel szokás illetni. Sokszor az alap topológia a „lánc”. Hogy ezt hibatűrőbbé varázsolják (pl. a Profibus esetén), szokás azzal a trükkel élni, hogy voltaképpen egy, adott ponton megszakított „gyűrű” topológiát alkalmaznak, mely hiba esetén bezár. Ilyenkor az adott topológia „lánc, megszakítással” (de: Linientopologie mit Terminierung) névre hallgat.

Az összes résztvevőt egy kommunikációs csatorna köti össze. Minden áthaladó telegramhoz minden résztvevő hozzáfér, egy magasabb szintű program szabályozza, hog melyik telegramok kerülnek értelmezésre, és melyek elvetésre. Egyidejűleg mindig csak egy állomás küldhet telegramot, ezért a közeghozzáférést szabályozni kell.

hu: távolsági hálózat, en: (wireless) wide area network

földrajzilag távol levő állomások összekapcsolása (adott esetben vezeték nélküli kommunikációval -WWAN), távolság „korlátlan”

hu: városi hálózat, en: Metropolitan Area Network

egy városon belüli állomások összekapcsolása, távolság: 1-50 km.

hu: lokális (helyi) hálózat, en: Local Area Network

A távolsága kb. 5 km-ig terjedhet.

LAN fogalma az IEEE szabvány meghatározása alapján:

Olyan adatkommunikációs rendszer, amely lehetővé teszi, hogy számos független eszköz egymással közvetlenül kapcsolatot tartson, közepes kiterjedésű földrajzi területen belül, közepes sebességű, erre a célra telepített fizikai kommunikációs csatornán.

Ennek néhány eleme:

• egyenrangú (peer-to-peer) kommunikációt támogat (minden eszköz státusza a kommunikáció szempontjából azonos), tehát nem centrális és nem hierarchikus jellegű
• eltérő típusú eszközök lehetnek a hálózatban, és ezek egyenrangúak
• közepes kiterjedésű területen van (néhányszor 10 m - 5-10 km). Tipikusan egy épületen belül vagy egymáshoz közeli épületekben levő eszközök között teremt kapcsolatot
• az adatátvitel erre a célra kiépített, telepített közegen keresztül valósul meg (nem úgy mint WAN-nál, ahol pl. pl. a távközlési hálózatot veszik igénybe)
• közepes sebességű (1 Mbps - 10-100 Mbps) az átvitel. A WAN-nál kis sebességű (kb. 64 kbps-ig), a számítógépes egységek között pedig nagysebességű (10-100 Mbps) az adatátvitel sebessége

Erre a hálózatra épül például: IEEE 802.15,

hu: lokális (helyi) vezeték nélküli hálózat, en: Wireless Local Area Network

A LAN hálózatok vezetéknélküli változata

hu: épületautomatizálási hálózat, en: Home Automation Networks

Épületautomatizálási célra kiépített, általában vezeték nélküli (wireless) hálózat.

Példa rá: Thread.

hu: személyes hálózat, en: Personal Area Network

Olyan számítógépes hálózat, amelyet adatátvitelre használnak a személyes eszközök, például számítógépek, telefonok, táblagépek és személyi digitális asszisztensek. A PAN-okat maguk a személyes eszközök (interperszonális kommunikáció) hozzák létre részben egymás közötti kommunikációra, részben és legtöbb esetben egy magasabb szintű hálózathoz vagy az internethez való csatlakozásra. Ebben az esetben egyik résztvevő „master” eszköz veszi fel az internetes router szerepét.

Sokszor ezt a kategóriát WPAN-ként is jellemzik, kiegészítve a „Wireless” jellemzővel, de a PAN szinte minden esetben vezeték-nélküli kommunikációs hálózatot jelöl, ezért ez a kiegészítés nem igazán indokolt.

Például az alábbi kommunikációs protokollok esnek ebbe a kategóriába: IEEE 802.15, Insteon, IrDA, Vezeték nélküli USB, Bluetooth, Z-Wave, ZigBee, Body Area Network

hu: mikrohálózat, en: micro Area Network

A hálózat topográfiája megegyezik a LAN-nal, de kiterjedése sokkal szűkebb, azonos a PAN-nal, pár méterben limitálható. Egyszerű eszközbuszok tartoznak jellemzően ebbe a kategóriába, mint például a 1-Wire vagy az I²C.

hu: szomszéd

Az egészen szűk távolságban működödő rádiófrekvenciás eszközök (RFID-k) taroznak ebbe a csoportba.

en: signaling mode

A fizikai adatátviteli közegen (adatátviteli csatornán) kétféle adatátvitel használatos: digitális (alapsávú), és analóg (szélessávú). A jelátvitelre használt fizikai jellemző villamos vezetéken a villamos feszültség, fénykábelen pedig a fényintenzitás.

en: baseband signaling

A jelátvitel diszkrét elektromos- vagy fényjelek formájában történik. A jelek az állomástól közvetlenül digitális feszültségjel formájában kerülnek a jelátviteli közegre, modulációs eljárás nem kerül alkalmazásra. Ezáltal azonban közvetlenül maga az információs jel fog torzulni (zaj, zavarok) és csillapodni.

A jeltorzulás (zaj, zavar) kevéssé probléma, mint a jelszint változása (t.i. a komparálást teszi nehézzé ill. megoldhatatlanná). Ugyanis a 0 és 1 megkülönböztetése csak a feladat. Így nagyobb átviteli távolságok esetén jelerősítőkre, jelismétlőkre (repeater) van szükség. Ezek esetenként maguk az állomások is lehetnek. Az alapsávú átvitel alkalmazása a kisebb távolságok esetén (2 km alatt) ajánlott.

Az alapsávú átvitelnél egy csatornán egyidőben egyetlen jel továbbítása történik. Amikor több eszköz időben osztozik a kommunikációs csatornán, azt időosztásos üzemmódnak (Time-Division Multiplexing, lásd még: TDMA) nevezzük. Ez időben multiplex átvitelt jelent az egymás után átviendő információk szempontjából. Azt, hogy melyik időpillanatban melyik eszköz fér hozzá az átviteli csatornához az alkalmazott hozzáférés-vezérlési mód határozza meg.

Az átvitt jel a csatornán terjedhet csak egyirányban (szimplex) vagy időben osztottan kétirányban (fél-duplex), vagy 2 csatorna használata esetén egyidőben kétirányban (duplex).

Mivel az információ a közegen át modulációs eljárás nélkül kerül átvitelre, modulációs eszközre nincs szükség, az állomás és a jelátviteli közeg között adó-vevők (amelyek gyakran az állomásokba be vannak építve) segítik az átvitelt (jelerősítés, jelillesztés, stb. feladattal).

en: wide-band signaling

A szélessávú átviteli csatorna általános célú megoldás, elsősorban akkor használják, amikor többféle információt is kívánnak egyidőben egy átviteli közegen továbbítani. Tipikusan ilyen a kábel TV (CATV) rendszere. Ez az alapsávú jelátvitelnél szélesebb frekvenciasávot nyújt.

Az átvitel analóg feszültségjellel történik. Az információt hordozó digitális jelet az analóg vivőhullámmal juttatjuk át a közegen. A (szinuszos) vivőhullámra való „ráültetés” a vivőhullám jellemzőinek az átviendő jellel való változtatását jelenti. A változtatási eljárásokat modulációs eljárásoknak nevezzük. A moduláció a 0 és 1 jelnek más-más fajta változtatást feleltet meg, így az átviendő 0-1 jelfolyam a vivőhullám szisztematikus és folyamatos modulációját eredményezi.

A szinuszos vivőhullám ezen jellemzői a következők lehetnek:

• a jel amplitúdója (AM),
• a jel frekvenciája (ill. periódusideje, FM)
• a jel fázishelyzete.

Így az átvitt analóg jelnek sorban az amplitúdója, frekvenciája vagy fázisa hordozza az információt.
Mindegyiknek van előnye és hátránya. A zavarokra jellemzően az AM érzékenyebb, mint az FM.

A távközlési és számítógépes hálózatokon a multiplexelés vagy multiplex adatátvitel egy olyan eljárás, amellyel több analóg vagy digitális jelet egyesítenek egy jellé egy megosztott közegen. A cél a szűkös erőforrások megosztása. Például a multiplexet telekommunikációra alkalmazva több telefonhívást lehet(ett) lebonyolítani egy vezetéken. A multiplexelés az 1870-es években keletkezett a telegráfiában , és azóta is széles körben alkalmazzák a kommunikációban.

en:packet switched, de:Paketvermittlung

A csomagkapcsolás egy olyan módszer, amely a digitális hálózaton keresztül továbbított adatokat csomagokba csoportosítja, melyek egy fejlécből és egy hasznos adatokat tartalmazó részből állnak . A fejlécben lévő adatokat a hardverek csatlakozásainál arra használják, hogy a csomagot a rendeltetési helyre irányítsák, ahol a hasznos adatokat kibontja a telegramból az alkalmazásszoftver . A csomagkapcsolás domináns része az adatkommunikációnak világszerte a számítógépes hálózatokon.

A moduláció olyan eljárás, mely biztosítja, hogy egy vivőjel valamilyen formában képes legyen egy üzenetjelet hordozni, és kommunikációs eljárás útján továbbítani. A vivőjel a legtöbb modulációs formában egy (nagyfrekvenciájú elektromos/elekromágneses) színuszos jel, melynek három jellemzőjét; amlitúdóját, fázisát vagy frekvenciáját/hullámhosszát ^* módosítja az adott eljárás, hogy az üzenet kódolásra kerüljön.

^*: A hullámhossz és a frekvencia között fordított arányosság van. A hullámhosszt (λ) megkapjuk, ha a hullám sebességét ( c) elosztjuk a frekvenciával (f):

A modulációk a vivőjel (ami általában egy szinusz-jel) jellege szerint három csoportba sorolhatók: amlitudó- frekvencia- vagy fázismodulációba. Az egyik legegyszerűbb modulációs eljárás például a billentyűzés (shift keying; SK), mely eszerint három - egymástól elkülönülő - modulációt tesz lehetővé: amplitudóbillentyűzés (ASK), frekvenciabillentyűzés (FSK) és fázisbillentyűzés (PSK). Ezekre az eljárásokra (jó, szinte csak az FSK-ra) épül a QAM is például.

A fenti ábrán a „tipikusnak” jellemezhető „QPSK / OQPSK moduláció” látható. Baloldalt a bemeneti digitális jel, azt egy átalakító két párhuzamos adatsorra bontja. Az egyik adatsor az alapjellel, a másik ehhez képest 90°-kal elforgatott alapjelre kerül modulálásra. A végső összegzés után az összegzett kimeneti jel hagyja el az egységet. Ehhez képest az OQPSK ott tér el, hogy az alsó modulálás előtt a bemeneti Q_t jelsor késleltetésre kerül.

en: baseband

Az alapsáv, alapjel(sorozat), üzenetjel vagy „alapsávi jel” leegyszerűsítve az átvitelre kerülő, moduláció előtti bemenőjel, mely egyaránt lehet analóg vagy digitális.

en: modulator, demodulator, modem

A modulációt a modulátor hajtja végre, és az átvitt jeleket a demodulátor alakítja vissza ismét alapjelekké. A kettő összevonásából keletkezik a modem, mely a jelek oda/vissza alakítására / modulálására egyaránt képes.

en: carrier, carrier signal

Az a hordozójel, mely a moduláció sajátosságait megtartva (amlitúdó, fázis vagy frekvencia) általában egy állandó (leggyakrabban szinuszos) jel.

en: bandpass, bandpass filter; BPF

A digitális jelátvitelnél alkalmazott eljárás, mely biztosítja az átvitel után a zavarmentes kimeneti jeleket. Az átvitel során a különböző modulációk és egyéb (analóg jellegű) jelátalakítások során a digitális jelek karakterisztikája megváltozik (leegyszerűsítve „lekerekedik”). A sávszűrő ezeket a részben eltorzult jeleket képes ismét digitális formába visszaállítani. Az analóg jelek átvitele esetén hasonló célt szolgál az aluláteresztő szűrő.

en: Low-pass filter; LPF

Az analóg jelátviteli eljáráoknál alkalmazott eljárás, mely a kimenő analóg jel karakterisztikáját javítja fel (vissza). A digitális jeleknél a sávszűrőt (BPF) alkalmazzák erre a célra.

en: shift keying; SK

A még a morzézás időszakából hátramaradt elnevezés a digitális átvitel állapotváltásaira utal, azaz a „0” és „1” jelek átmenetére. A legegyszerűbb billentyűző modulációs eljárások: amplitudóbillentyűzés (ASK), frekvenciabillentyűzés (FSK) és fázisbillentyűzés (PSK).

A modulációs eljárásokat sokféleképpen (de többnyire pontatlanul) lehet csoportosítani, például így:

en: Amplitude modulation
hu: amplitúdómoduláció

Az elekronikus kommunikációban alkalmazott egyik leggyakoribb, nem digitális modulációs eljárás. Az amplitúdómodulációban a vivőhullám amplitúdója (jelerőssége) arányosan változik az átadandó üzenetjelhez viszonyítva. Az üzenetjelzés lehet például egy hangszóró által reprodukált hang vagy például a televízió képernyőjének fényereje. Ez a technika jelentősen eltér a frekvencia modulációtól (FM), ahol a vivőjel frekvenciája változik, vagy a fázis modulációtól (PM), ahol a vivőjel fázisa változik.

Az AM volt a legkorábban alkalmazott modulációs eljárás, ennek alkalmazásával kezdtek el a rádiók adást sugározni, és ez napjainkig az egyik legismertebb és legelterjedtebb AM modulációs alkalmazás.

Az ampitúdómoduláció egyik legfontosabb jellemzője a modulációs index. Ez a modulálatlan hordozó-szignál és a modulált jel „erősítési” arányát jellemzi:

en: multiple amplitude levels
hu: több(szörös) amplitúdószint

AZ AM átvitel digitális jelátvitelre való felhasználásánál az átviteli sebesség (pl. az OOK-hoz képest duplájára) növelhető, ha két átviteli állapot helyett például négy (00, 01, 10, 11) kerül definiálásra, és mindegyikhez egy-egy amlitúdó-szintet rendelünk hozzá:

en: Frequency modulation
hu: Frekvenciamoduláció

Míg az amplitúdómoduláció (AM) esetén a vivőhullám amplitúdója (jelerőssége), addig a frekvenciamoduláció (FM) esetén a vivőjel frekvenciája változik (az összehasonlító animációt lásd fenn, az AM-nél). Az FM-et csakúgy, mint az AM-et először a rádióadások továbbítására kezdték el alkalmazni, de gyorsan kiderült, hogy az AM-nél zavartűrőbb ez a modulációs eljárás, így ma már a rádiókommunikációban jelentősen elterjedtebb, mint az AM. Emellett a digitális átvitelre is jól alkalmazható az FM, erre a legegyszerűbb példa az FSK (Frekvenciaeltolásos billentyűzés) digitális moduláció.

Az FM-et gyakran alkalmazzák még sok más területen is: EEG, kétirányú rádiórendszerek, szeizmikus elemzőrendszerek, videó-átviteli rendszerek (pl a mára már kihalt VHS).

en: Phase modulation
hu: fázismoduláció

A fázismoduláció a két jel, a vivőhullám és az üzenetjel összegzett (pillanatnyi) szögmodulációjából alakul ki. A lenti ábra ennek a modulációnak a működését szemlélteti:

A fenti animáción a piros színnel a vivőhullám, míg kékkel az üzenetjel látható. Az összegzett (modulált) kimeneti jelet a zöld színnel jelölt görbe szimbolizálja (g(t) = π/2 * sin(2*2πt+ π/2*sin(3*2πt))).

A fázismodulációra a jelenlegi kommunikációs eljárások is igen gyakran támaszkodnak, így a Wi-Fi, GSM, műholdas televíziós átvitel is a PM különböző (specifikus) válfajait alkalmazza.

en: Quadrature amplitude modulation
hu: Kvadratúra amplitúdómoduláció

A kvadratúra amplitúdómoduláció (QAM) különböző fajtái (QAM4, QAM8, QAM16, QAM32, QAM64, QAM128, QAM256,..), és az ezekhez kötődő analóg modulációs rendszerek a telekommunikációban széles körben alkalmazásra kerültek. A két (négy, nyolc, stb..) – egymáshoz képest elcsúsztatott fázisú – hordozóhullám amiltudójának a módosításával két (négy, nyolc, stb..) analóg üzenetjelet vagy két digitális adatfolyamot továbbít. A fenti amlitúdó módosítás jellemzően vagy AM, vagy ASK modulációval történik. A hordozóhullámok jellemzően szinuszosak, és leggyakrabban egymáshoz képest 90°-os eltolással kerülnek összegzésre.

A QAM4, vagy 4-QAM hivatalosan a QPSK névre „hallgat” (Hiába más a két moduláció képzése (amlitudó vs. fázis), a modulált kimenet mindkét esetben azonos).

Legtöbb besorolás szerint a QAM a billentyűző (shift keying) eljárásokra, úgymint a PSK-ra, FSK-ra és ASK-ra épül.

A QAM modulációs eljárást alkalmazzák például a 802.11 Wi-Fi szabványokhoz, vagy a digitális kábeltévék jelátviteléhez, például a Digital Video Broadcast (DVB)-hoz.

Balra a különböző QAM modulációkkal átvihető adatmennyiségek összehasonlítása, jobbra a QAM16 adatáviteli animációja látható.

en: Audio frequency-shift keying
hu: Audió-frekvencia billentyűzés

Az AFSK egy olyan modulációs eljárás, ahol a digitális jeleket a hangtónus frekvenciájának (hangmagasságának) voltoztatásával lehet átvinni. Gyakorlatilag a 0-k és 1-esek két hangmagasság váltogatásával vihetők át.

en: Amplitude and phase-shift keying, asymmetric phase-shift keying
hu: amplitúdó és a fázisbillentyűzés

Az amplitúdó és a fázisbillentyűzés (APSK) egy olyan digitális modulációs séma, amely adatátvitel útján megváltoztatja vagy modulálja a vivőhullám amplitúdóját, és fázisát is egyben. Más szóval, kombinálja az amplitúdóbillentyűzést (ASK) a Fázisbillentyűzéssel (PSK). Ez a megoldás a Kvadratúra amplitúdómoduláció (QAM) szuperosztályának tekinthető.

en: amplitude-shift keying
hu: Amplitúdóbillentyűzés

A modulációk a vivőjel (ami általában egy szinusz-jel) jellege szerint három csoportba sorolhatók: amlitudó- frekvencia- vagy fázismodulációba. Az egyik legegyszerűbb modulációs eljárás például a billentyűzés (shift keying; SK), mely eszerint három - egymástól elkülönülő - modulációt tesz lehetővé: amplitudóbillentyűzés (ASK), frekvenciabillentyűzés (FSK) és fázisbillentyűzés (PSK).

Az ASK esetében ezt úgy valósítják általában meg, hogy digitális „1” átvitele esetén a megváltoztatott ampitudójú szinuszos hordózójel, míg „0” esetén a hordózójeljel a kimenetre. A lenti ábrán az ASK és az OOK (és az FSK) „működése” vethető össze:

en: Frequency-shift keying
hu: Frekvenciabillentyűzés

A modulációk a vivőjel (ami általában egy szinusz-jel) jellege szerint három csoportba sorolhatók: amlitudó- frekvencia- vagy fázismodulációba. Az egyik legegyszerűbb modulációs eljárás például a billentyűzés (shift keying; SK), mely eszerint három - egymástól elkülönülő - modulációt tesz lehetővé: amplitudóbillentyűzés (ASK), frekvenciabillentyűzés (FSK) és fázisbillentyűzés (PSK). Ezekre az eljárásokra (jó, szinte csak az FSK-ra) épül a QAM is például.

Az FSK esetében ezt úgy valósítják általában meg, hogy digitális „1” átvitele esetén a szinuszos hordózójel frekvenciája a moduláció hatására megváltozik, míg „0” esetén a „sima” szinuszos hordózójel kerül a kimenetre.

Az FSK-t jellemzői:

• Maximális adatátviteli sebessége 1200 bps
• Általában magasfrekvenciás rádióátvitel: 3..30 MHz

CPM ## GFSK ## MSK ## GMSK ## AFSK ## C4FM

hu: Gauss frekvenciabillentyűzés
en: Gaussian Frequency Shift Keying

A Gauss-féle frekvenciabillentyűzés alapvetően kétszintű, ezért a 2GFSK gyakorlatilag a „mezei” GFSK-nak felel meg, ellenben például a 4GFSK-val, ami már jelentősen eltér az alapeljárástól.

Maga a kódolás egyébként bot egyszerűségű lépéseken alapul, ezért aztán nagyon elterjedt moduláció, ezt alkalmazza többek között a DECT, Bluetooth, Cypress WirelessUSB, Nordic Semiconductor (nRF24), Texas Instruments LPRF, Z-Wave. A legegyszerűbben egy példán keresztül lehet bemutatni; küldjünk el egy „M” betűt („1001101”) GFSK-val:

Gyakorlatilag a „0”-k átvitelénél a frekvencia lefelé, az „1”-eknél a középértéktől felfelé tolódik el. Egyszerűsége szempontjából ez az eljárás nagyon hasonlít az OOK-ra.

hu: 4 szintű Gauss frekvenciabillentyűzés
en: 4-Level Gaussian Frequency Shift Keying

A fent ismertetett „normál” GSFK ebben az esetben úgy módosul, hogy a fenti átvivő két jeles szimbólumhalmazt négyre bővíti, azaz a „0” és az „1” helyett lesz „00”, „01”, „10” és „11”. Ezzel nyilván az átviteli sebesség rögtön duplázódik; a jeltovábbításhoz az alábbi hullámformákat kell a kétbites szimbólumokhoz hozzárendelni:

Nézzük meg a fenti „M” betűt („1001101”), hogy ezesetben milyen formában sikerül majd továbbítani:

en: On-Off Shift Keying
hu: jelmegszakításos billentyűzés

Az OOK a legegyszerűbb modulációs (konkrétabban digitális amplitúdómodulációs) eljárás, ahol a digitális 0-nak a „nincs jel”, míg a digitális 1-nek a „van jel” állapot feleltethető meg. A legegyszerűbb és leggyakoribb alkalmazási módja a morze-kód átvitele.

Ez a moduláció bár rendkívül egyszerű, hibatűrőnek nem nevezhető, zavarójelekre rendkívül érzékeny. A rádiófrekvenciás alkalmazása mellett optikai átviteli megoldásoknál is gyakorlatilag egyeduralkodó, így például az IR-nél.

en: Phase-shift keying
hu: Fázisbillentyűzés

A modulációk a vivőjel (ami általában egy szinusz-jel) jellege szerint három csoportba sorolhatók: amlitudó- frekvencia- vagy fázismodulációba. Az egyik legegyszerűbb modulációs eljárás például a billentyűzés (shift keying; SK), mely eszerint három - egymástól elkülönülő - modulációt tesz lehetővé: amplitudóbillentyűzés (ASK), frekvenciabillentyűzés (FSK) és fázisbillentyűzés (PSK). Ezekre az eljárásokra (jó, szinte csak az FSK-ra) épül a QAM is például.

A PSK esetében ezt úgy valósítják általában meg, hogy digitális „1” átvitele esetén a szinuszos hordózójel fázisa a moduláció hatására megváltozik (például a hordozójel negáltja lesz), míg „0” esetén a „sima” szinuszos hordózójel kerül a kimenetre.

en: Pulse-amplitude modulation
hu: impulzus-amplitúdó moduláció

A PAM egy analóg-digitális kódolási eljárás. Az analóg jelet (pl. zenei hangcsatornát) egy mintavételezési idővel és egy kötött felbontással digitális jelekké képezi. Minél hosszabb a mintavételezési raszter, illetve minél nagyobb a felbontás, a leképezés annál pontatlanabb lesz.

en: pulse-code modulation,
de: Puls-Code-Modulation,
hu: Impulzus-kód moduláció

A PCM egy analóg-digitális kódolási eljárás, melynek első lépése a PAM (Pulse-amplitude modulation), ami az analóg jelet egy mintavételezési idővel és egy kötött felbontással digitális jelekké képezi. A PCM az ezt követő lépésben RZ vagy NRZ kódolással képez adatkimenetet.

Ez a moduláció az alapja a digitális audio szabványoknak, így ezt alkalmazzák a számítógépek, kompakt lemezek, digitális telefonok és más digitális audiotechnológiák eljárásaiban.

en: Pulse-density modulation,
de: Pulsdichtemodulation,
hu: Impulzusűrűség moduláció

Az eljárás lépései gyakorlatilag megegyeznek a jóval ismertebb PCM-ével, azzal a külömbséggel, hogy a PDM a jelszint változásait impulzussűrűség-leképezéssel követi. A PCM-PDM összevetése a PCM-nél található.   A PDM a Sony Super Audio CD (SACD) formátumában használt kódolás, a Direct Stream Digital név alatt .

en: pulse-position modulation,
hu: impulzus-pozíció moduláció

A PPM jelmodulációban az érdemi információt az impulzusok hossza kódolja, az impulzusok rögzített időközönként ismétlődnek. Ez a moduláció-típus nagyon hasonlít a PWM-re, azzal a különbséggel, hogy az impulzusok nem érik el a teljes jelkitöltést. A PPM modulációt alkalmazzák például a szervó-vezérlések:

A szervók vezérlése 50 Hz-es impulzusokon keresztül történik. A teljes ciklusidő így egy impulzusra 20 ms. A minimum érték 1ms, a maximum 2ms impulzushosszhoz köthető. A lenti példán egy PPM példa (animáció) látható:

hu: minimum eltolásos billentyűzés
en: Minimum frequency-shift keying / minimum-shift keying

Az MSK az FSK egy, az 50-es években rádióátviteli rendszerekre, teljesítményerősítőkre kifejlesztett változata, ahol a magasabb és az alacsonyabb frekvenciák közötti különbség megegyezik a bitráta felével. A 0 és 1 biteket ábrázoló hullámalakok egy fél hordozó-periodusnyit különbözhetnek egymástól.

Az MSK egyik képzési módja az un. Hilbert-traszformáció. A moduláció menete ennek alkalmazásávaL.

en: Gaussian minimum shift keying

Az MSK egy továbbfejlesztett mintavételes minimális eltolású moduláció változata a GMSK, amit főleg a GSM rendszerű mobiltelefonos átvitelnél alkalmaznak.

A NEC protokoll a bitek impulzus távolság kódolását használja. Minden impulzus egy 560 μs hosszú 38 kHz-es jelsor (kb. 21 ciklus). Egy logikai „1” 2,25 ms-os időszelet első részét tölti ki, míg a logikai „0” ennek csak a fele, azaz 1,125 ms.

Tovább a NEC IR-hez.  

en: pulse-width modulation,
de: Pulsweitenmodulation / Pulsdauermodulation (PDM),
hu: impulzus-szélesség moduláció vagy aktív ciklusidő

A PWM (szigorúan programozói szempontból) egy analóg jelnek a digitális kimeneten keresztüli képzését jelenti. A digitális jelet a kimeneten nagyon gyorsan ki-be kapcsolgatva és megfelelő „ki-be” fázishosszok tartásával a kimenet kitöltöttsége, így az össz-analóg jelszintje szabályozható. Minél nagyobb a jelkitöltöttség, az analóg szignál annál inkább közelíteni fog a maximumához, mint az a lenti, arduinos példán is jól követhető.

en: Quadrature Phase Shift Keying
hu: Négyállapotú fázismoduláció

A QPSK (más néven 4-PSK vagy 4-QAM) a PSK moduláció egy specifikus formája, ahol egyidejűleg 2 bit kerül modulálásra, a négy lehetséges fázisváltás (0°, 90°, 180°, vagy 270°) felhasználásával, úgy, hogy a digitális jeleket Gray-kódolással képezik ki (01, 11, 10, 00):

Ez gyakorlatilag a QAM moduláció 4. szintjének felel meg, hiába más a két moduláció képzése (amlitudó vs. fázis), a modulált kimenet mindkét esetben azonos. Ez az modulációs mód ugyanazzal a sávszélességgel kétszer annyi adatot tud egységnyi idő alatt továbbítani, mint a PSK vagy a BPSK, mindezt úgy, hogy a BER-(hibaráta)értéke a lassabb rendszerekhez képest nem lesz magasabb.

hu: térmoduláció
en: space modulation

Ez a modulációs típus több szempontból is jelentősen eltér a klasszikus (AM, FM, PM) vonaltól.

Az SM-et a műszeres leszállórendszerek (instrument landing system; ILS) használják a (lég)térben a pontos (leszállási) pozíció meghatározására. A „vivőjeleket” a földi jeladók biztosítják, de a moduláció nem a jeladókban, hanem a légtérben, a repülőgépek fedélzetén található vevőegységekben jön létre, és ennek változásai alapján a repülőgépek pozíciója a térben is (akár rossz látási körülmények között is) pontosan meghatározható.

Az SM moduláció a legegyszerűbben talán az ILS vázlatos működésén keresztül szemléltethető:

en: instrument landing system
hu: műszeres leszállórendszer

A légijárművek a műszeres leszállórendszert (instrument landing system; ILS) használják a (lég)térben a pontos (leszállási) pozíció meghatározására, ennek működése az SM (space modulation) moduláción alapul.

Az ILS két rádiójelből áll: az iránysáv (localizer) vízszintes pozíciómeghatározásra; a pályaegyenes meghatározására szolgál, míg a siklópálya (glide slope) a függőleges ideális süllyedési profilt határozza meg. A siklópálya jeladója a pályaküszöb végére irányul, hogy a repülőgépek futópályára való pontos behelyezkedését támogassa.

hu: SSB: egyoldali moduláció, SSB-SC: egyoldali elnyomott vivő moduláció
en: SSB: single-sideband modulation, SSB-SC: single-sideband suppressed-carrier modulation

Rádióátviteli megoldásoknál gyakran szokták használni az SSB-t (single-sideband modulation, egyoldali moduláció) vagy az SSB-SC-t (single-sideband suppressed-carrier modulation, egyoldali elnyomott vivő modulációt). Az amplitúdómoduláció (AM) egyik nagy hátrányát próbálja kiküszöbölni az SSB, mivel az AM sávszélessége kétszerese az eredeti alapsávú jelnek.

Gyakorlatilag ezt a jelformát felezi le az SSB, aminek a felezés által két alváltozata van:

Az USB (upper side band), mely az AM felső- és az LSB (lower side band), ami az AM kimenet alsó részét használja fel átvitelre:

alapjel	teljes AM moduláció
USB (upper side band)	LSB (lower side band)

en: Open System Interconnection (- International Standardization Organization)

- Tudod, mi Ogrék olyanok vagyunk, mint a hagymák.

- Büdösek?

- Neeeem. Sokrétegűek. Mint a hagymák.

(hogy miért ez az filmrészlet jutott eszembe az OSI-ISO kapcsán, nem tudom. Talán, mert a kölykeim most nézik meg kb. 54.-szer a Shrek-et).

Azért az elején még próbálkozzunk meg némi kis elmélettel, mert jellemző és visszatérő eleme egy kommunikációs rendszer leírásának az OSI-ISO modellre való hivatkozás.

Két egység között – mielőtt egy buszon elindulna a kommunikáció – az átvitel és a hozzáférés módját meg kell határozni. Erre a célra született az International Standardization Organization (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet - ISO) által meghatározott 7 rétegű (7 layer) modell, az OSI (Open System Interconnection). Az ez által meghatározott rétegek a következők:

A fenti (OSI) modell sok esetben (khmm) nem igazán működőképes, túl elméleti, melyet a gyakorlat rendszeresen cáfol a saját referencia modelljeivel, például a TCP/IP referencia-modellel. Viszonyítási alapként viszont mindig egy visszatérő pontja a kommunikáció-leírásoknak, az alábbi rétegeivel:

de: Physikalische Schicht, en: physical layer

A bitek kommunikációs csatornára való kibocsátásáért felelős. Biztosítania kell, hogy az adó által küldött jeleket a vevő is azonosként értelmezze. Nagyon sok ipari busz gyakorlatilag csak ezt az egy OSI szintet definiálja: 1-Wire, ARINC 818, Bluetooth, CAN, DSL, RS-232, RS-422, RS-423, RS-449, RS-485, Etherloop, GSM, I²C, I²S, IEEE 1394, ISDN, IRDA, ITU, OTN, SPI, SMB, USB.

de: Sicherungsschicht, en: data link layer

Alapvető feladata a hibamentes átvitel biztosítása a szomszéd gépek között, vagyis a hibás, zavart, tetszőlegesen kezdetleges átviteli vonalat hibamentessé transzformálja az összeköttetés fennállása alatt. Az adatokat adatkeretekké (data frame) tördeli, továbbítja, a nyugtát fogadja, hibajavítást és forgalomszabályozást végez. Meghatározza a forgalmazás módját és annak mikéntjét.

de: Vermittlungsschicht, en: network layer

A kommunikációs alhálózatok működését vezérli, feladata az útvonalválasztás forrás és célállomás között. Ha az útvonalban eltérő hálózatok vannak, akkor fregmentálást, protokoll átalakítást is végez. Az utolsó olyan réteg, amely ismeri a hálózat topológiáját.

de: Transportschicht, en: transport layer

Feladata a végpontok közötti hibamentes adatátvitel biztosítása. Már nem ismeri a topológiát, csak a két végpontban van rá szükség. Feladata az összeköttetések felépítése, bontása, csomagok sorrendbe állítása.

de: Kommunikationssteuerungsschicht, en: session layer

Lehetővé teszi, hogy két számítógép felhasználói kapcsolatot létesítsenek egymással. Jellegzetes feladata a logikai kapcsolat felépítése és bontása, párbeszéd szervezése. Szinkronizációs feladatokat is ellát, ellenőrzési pontok beépítésével.

de: Darstellungsschicht, en: presentation layer

Az egyetlen olyan réteg, amely megváltoztathatja az üzenet tartalmát. Tömörít, rejtjelez (adatvédelem és adatbiztonság miatt), kódcserét (pl.: ASCII - EBCDIC) végez el.

de: Anwendungsschicht, en: application layer

Széles körben igényelt szolgáltatásokat tartalmaz. Pl.: fájlok gépek közötti másolása.

ethernet-OSI, profibus-OSI, 3964R-OSI, BACnet-OSI, Sinaut ST1 OSI, Sinec-H1 OSI,

en: Transmission Control Protocol with Internet Protocol Reference Modell

Az OSI modell meglehetősen elméleti, naftalin-szagú besorolásai a leglátványosabban az Internet és annak valóban kaotikusan egymásra épülő protokolljai mondanak ellent, de legalábbis feszegetik a határait.

A TCP/IP modell részben egyszerűsíti, részben pedig bonyolítja az OSI-t. Egyszerűsítés, hogy a hét szint helyett csak négyet határoz meg úgy, hogy a felső három szintet egy rétegbe tömöríti -  csakúgy, mint csaknem az összes automatizálástechnikai leírást tartalmazó szakkönyv. Az alsó két réteget is összevonja a modell, DE. Helyette kijelenti, hogy az adatkapcsolati réteg helyén voltaképpen két szint található meg, az LLC és a MAC. Nem egyszerűsíti a helyzetet az IEEE 802 alkalmazása sem, ami voltaképpen a két alsó OSI szinttel definiálható kommunikációs formákat tartalmaz.

A TCP/IP-ről bővebben itt olvashat.

A MAC/OUI-ről bővebben itt olvashat.

hu: logikai kapcsolatvezérlési alréteg, en: Logical Link Control

Az LLC ellenőrzi a vett keretek épségét, kéri és végzi az újraküldést és szervezi a kapcsolatot, a MAC réteg szolgáltatásainak (keret adása és vétele) felhasználásával.

hu: közeghozzáférési alréteg, en: Medium Access Control

A MAC alréteg feladata a közeghez való hozzáférés, a kereteknek a kábelre való juttatása (az adási jog megszerzése és az adás).

de: Einkapselung, en:encapsulation

Az egymásra épülő rétegek protokollegyedei adategységekkel kommunikálnak (PDU - Protocol Data Unit, SDU - Service Data Unit), melyeket saját fejrésszel ellátva a következő rétegnek adnak tovább. A távoli oldalon a fejrész eltávolításával érhető el az adat. A fejrész leíró és szabályzó információkat tartalmazhat az adatról, az átvitelről.

Az ethernetes adatátvitel jellemzője, hogy az információt a küldő oldalon a különböző protokollok lépésről-lépésre csomagolják be, a fogadó oldalon pedig ugyanez zajlik le, csak kicsomagolás művelettel. Az etherneten az információ matrioska-baba jelleggel utazik, csak itt a rétegeket a protokollokhoz tartozó header-ek szimbolizálják.

A fenti példán a TCP/IP-s egymásba ágyazott telegrammok láthatók. A fogadó oldalon a különböző szinteket kezelő protokollok lehámozzák a számukra szükséges információkat a beérkező táviratról, és a sor végén a böngésző számára is olvasható információ-rész marad. (A teljes oldalt jellemzően több telegramm tartalmából kell összeácsolnia).

Az adatbeágyazásra jellemző, hogy a referencia-modell minden szintjén (az utolsót kivéve) egy -egy header-rel bővül a telegramm tartalma. Alkalmazott példák a fejlécekre:

forgalmazási réteg: TCP fejléc, UDP fejléc

Internet réteg: IPv4 fejléc, IPv6 fejléc

Klón: UDP pseudo header IPv4, UDP pseudo header IPv6

A fenti adategységeket logikus módon eltérő nevekkel illették, hogy jól elkülöníthetők legyenek a kódolási / feldolgozási folyamat különböző szintjein található adatstruktúrák. Csak hogy az életünk egyszerűbb legyen, ezek a megnevezések az UDP és TCP jellegű struktúráknál eltérőek.

A fenti táblázatban az oldalon szereplő protokollokat próbáltam az OSI és TCP/IP modellek szerinti besorolásoknak megfeleltetni.

A -meglehetősen elméleti - OSI modell mellé a fenti táblázatba felvettem a TCP/IP besorolást is, illetve a kissé elütő színnel az IEEE 802-t jelöltem.

Az IEEE 802 arról rendelkezik, hogy az adatkapcsolati réteg két részre oszlik. Lásd LLC és MAC. Ezt részben a TCP/IP referencia-modell magába foglalja.

en: IEEE: Institute of Electrical and Electronics Engineers

Lokális hálózatokra az IEEE - követve az OSI modellt - kialakította az ún. 802-es szabványcsaládját, az alsó két réteg megvalósításaként (lásd a fenti táblázatot). Az adatkapcsolati rétegben ez a szabvány a már említett két, jól elkülöníthető funkciókkal rendelkező alréteget különbözteti meg (LLC, MAC). A MAC alrétegben az IEEE 802-es szabványai a CSMA/CD-t, a vezérjelgyűrűt és a vezérjelbuszt támogatják vezérlési módként.

A fizikai rétegben pedig három közeget (sodrott érpár vezeték, koaxális vezeték, száloptikai vezeték) adnak meg, meghatározva a vezeték és átvitel típusát, a kódolási módot, adatsebességet. Néhány kiragadott IEEE 802-es szabványt a lenti ábra szemléltet.

Az IEEE 802 szabvány családot az IEEE 802 LAN/MAN Standards Committee (LMSC) gondozza. A legszélesebb körben használt szabványok az Ethernet család, a IEEE 802.3, a token ring, a vezeték nélküli LAN-ok a bridzselt és virtuálisan bridzselt LAN-ok.

Az IEEE 802 csoportjai:

• IEEE 802.1 Magas szintű LAN protokollok
• IEEE 802.2 Logical link control és Media Access Control
• IEEE 802.3 Ethernet
• IEEE 802.4 Token bus (feloszlatva)
• IEEE 802.5 Token Ring (vezérjeles gyűrű)
• IEEE 802.6 Városi hálózatok (feloszlatva)
• IEEE 802.7 Koaxiális kábelt használó alapsávi LAN-ok(feloszlatva)
• IEEE 802.8 Fiber Optic TAG (feloszlatva)
• IEEE 802.9 Integrált LAN szolgáltatások(feloszlatva)
• IEEE 802.10 Együttműködő LAN-ok biztonsága(feloszlatva)
• IEEE 802.11 Wireless LAN (Wi-Fi zárójelentés)
• IEEE 802.12 igény prioritások
• IEEE 802.13 (nem használt)
• IEEE 802.14 kábel modemek (feloszlatva)
• IEEE 802.15 Wireless PAN
  • IEEE 802.15.1 (Bluetooth zárójelentés)
• IEEE 802.16 Alapsávi vezetéknélkü hozzáférés (WiMAX zárójelentés)
  • IEEE 802.16e (Mobil) alapsávi vezeték nélkül hozzáférés
• IEEE 802.17 rugalmas csomag gyűrű
• IEEE 802.18 Rádió szabályozási TAG
• IEEE 802.19 Coexistence TAG
• IEEE 802.20 Mobil alapsávi vezeték nélküli hozzáférés
• IEEE 802.21 Média független kezelés
• IEEE 802.22 Vezeték nélküli regionális hálózatok

Lokális hálózatok egyik fontos közös tulajdonsága, hogy sok eszköz akar használni egyetlen átviteli közeget. Ezért a közeghez való hozzáférést vezérelni kell. A vezérlési módszerek a hálózatok egyik csoportosítási alapját adják, és ennek fajtái:

full duplex

Ezt a kategóriát csak a teljesség kedvéért soroltam ide, a közeghozzáférések közé, hiszen a full duplex megvalósítás pont arról szól, hogy a két résztvevő (p2p) mindegyikének saját csatornája van, így nem kell a közeghozzáférésért versengeniük. Előnye, hogy nincsenek ütközések, így a forgalmazás zavartalan rajta, hátránya, hogy kb. kéteszer annyi vezetéket igényel, mint a félduplex kommunikáció.

en: Code Division Multiple Access,
hu: kódosztásos többszörös hozzáférés

A kódosztásos többszörös hozzáférés (angolul Code Division Multiple Access, röviden CDMA) a multiplexálás egy formája (és nem egy modulációs séma) és a többszörös hozzáférés egy lehetséges megvalósítása, amely nem osztja a csatornát idő alapján, mint a TDMA, vagy frekvencia alapján, mint a FDMA, hanem az adatokhoz csatornánként speciális kódokat rendel, és kihasználja a konstruktív interferencia tulajdonságot a multiplexáláshoz. CDMA használatos még a digitális cellás telefon rendszerekben, mint többszörös csatorna hozzáférési rendszer, amelynek az úttörője a Qualcomm volt, és az eljárás W-CDMA néven ismert.

A CDMA speciális formája a a frekvenciaugrásos kódosztásos többszörös hozzáférés, az FH-CDMA (frequency-hopping code division multiple access). Ezt alkalmazza például az FHSS (Frequency-hopping spread spectrum). A Bluetooth az FHSS egy speciális frekvenciaugrásos változatát, az adaptív ugrást, az AFH-t (adaptive frequency hopping spread spectrum) alkalmazza.

en: Carrier Sense Multiple Access with Collosion Detection,
hu: ütközést jelző vivőérzékeléses többszörös hozzáférés

Hosszú ideje használják, jellemzően busz és fa topológiákhoz, az Ethernet és az IEEE 802-es szabvány egyik hozzáférési módja. Ha egy állomás adni akar, „belehallgat”' az átviteli közegbe és meghatározza, hogy van-e állomás, ami éppen ad (vivőérzékelés).

Ha a közeg „csendes” akkor elkezdi az adást. Ez az üzenet minden állomáshoz eljut. A vételi állomás az üzenetben levő címből megállapítja, hogy neki szól-e az üzenet. Ha igen, átveszi az üzenetet.

Ha két állomás egyszerre ad, akkor ütközés keletkezik és az adat elveszik. Ezt valamennyi állomás figyeli és érzékeli.

Az ütköző állomások leállítják az átvitelüket és várni kezdenek. A várakozási idő azonban nem egyforma, hanem véletlenszerű. A beállított várakozási idő elteltével (most már vélhetőleg nem egyszerre) újrakezdik az eljárást.

A várakozási algoritmus olyan, hogy gyenge forgalom esetén a várakozás, zsúfolt forgalom esetén pedig az egymás utáni ütközések száma legyen minimális.

ethernet

en: Carrier Sense Multiple Access Collision Avoidance,
hu: ütközést elkerülő vivőérzékeléses többszörös hozzáférés

Jellemzően a WLAN hálózatoknál előforduló közeghozzáférési eljárás, ugyanis ezeknél az alábbi okok miatt nem célszerű az Etherneten elterjedt csma/cd eljárást alkalmazni:

Collision Detection eljárás megvalósítása Full Duplex rádiós képességeket igényelnek, ami jelentősen növelné az árakat ütközés érzékelése nehézkes, mert a saját jel elnyomja az esetleg távoli másik terminál kis teljesítményű jelét vezeték nélküli környezetben nem tételezhetjük fel, hogy minden állomás hallja a többit (ami a Collision Detection alapja), így a tény, hogy egy állomás szabadnak érzékelte a közeget, nem jelenti azt, hogy az a vevőnél csakugyan szabad is.

A csma/ca menete:

1. Az adni kívánó állomás érzékeli a közeget. Ha foglalt, akkor elhalasztja az adását.
2. Ha szabad egy előre definiált ideig (Distributed Inter Frame Space, DIFS), akkor adhat.
3. A vevő állomás ellenőrzi a vett csomag CRC-jét és nyugtát küld SIFS (Short Interframe Space) idő után (acknowledgment packet, ACK, MAC nyugta).
4. A nyugta vétele jelzi az adónak, hogy nem történt ütközés. Ha az adó nem kapott nyugtát újra küldi a csomagot amíg nyugtát nem kap vagy el nem dobja adott számú próbálkozás után.

A SIFS azért kisebb, mint a DIFS, hogy a harmadik állomás ne kezdhessen el adni a nyugta elküldése előtt. (Az egynél több célcímű csomagokra, pl. multicast, nincs nyugta).

WLAN, ZigBee

en: Carrier Sense Multiple Access/Collision Resolution

A CAN-buszhoz kifejlesztett eljárás, ahol az un. arbitrációs eljárás dönti el két, egyszerre és egyidejűleg induló telegramm esetén, hogy melyik élvez elsőséget. A busz sajátosságaiból adódóan az adást több állomás egyidejűleg is elkezdheti, de az arbitráció lefutása után csak egy forgalmazhat.

CAN-Busz

hu: vezérjelgyűrű

Gyűrű topológiánál (pl. IBM Token Ring hálózat) alkalmazott eljárás. Lényege a vezérjel-továbbítás: egy jel (token) a gyűrű mentén állomásról állomásra vándorol. Ha a vezérjel szabad, akkor az aktuális állomás (akinél a jel van) adhat. Elküldi az üzenetet, foglaltra állítja a jelet és hozzá illeszti az üzenetet. Ez halad tovább, minden állomás veszi, lemásolja és beállít egy jelzőbitet, hogy sikeres volt-e a vétel. Ha az üzenet visszaér eredeti helyére, a küldő állomás törli az üzenetet és szabadra állítva a jelet továbbküldi. Lehet alkalmazni felügyelő funkciókkal ellátott gépet, amelyik figyeli, jó volt-e az adás, szabadra állítja a jelet, stb.

hu: vezérjel busz

A token jellemzően egy speciális távirat, melyet az azonos szinten kommunikáló master-ek küldözgetnek egymásnak, jól definiált metódus szerint. Ezt a metódust jellemzően az OSI adatkapcsolati rétege írja le, a Profibus esetén például az FDL. A token felett rendelkező master kommunikálhat a többi, az adott hálózaton tartózkodó master-rel. Ilyenkor ez a master az „aktiv (active)”, míg a többiek a „készenléti (stand-by)” módba kerülnek.

Profibus, DH-485, MVB

hu: lekérdezés

Ebben a közeghozzáférési eljárásban a master egymás után üzenetet küld a slave-eknek, ebből megtudja, van-e azoknak „mondanivalójuk”. Ha egy slave nem akar forgalmazni, negatív értelmű üzenetet küld vissza. Ha viszont akar, elküldi üzenetét, és azt a master továbbítja a címzettnek vagy feldolgozza. Jellemzően egy telegram kis mennyiségű adatot továbbít, ezért a nagyobb adatokért (pl. analóg értékekért) a kommunikációnak többet kell fordulnia, így ezek a nagyobb méretű adatok viszonylag lassan frissülnek, és a polling-ot is jelentősen lassíthatják.

AS-i

hu: vonalkapcsolás

Csillag topológiánál illetve automatikus hívású alközpontokban (Private Branch Exchange - PBX) a telekommunikációs iparban használják. Mielőtt egy állomás adni akar, kéri a központot, létesítsen kapcsolatot közte és a célállomás között. A központ dönt arról, hogy ez lehetséges-e vagy sem. Pozitív válasz esetén létrejön a fizikai kapcsolat, a két állomás adhat-vehet. Ha végeztek, bomlik a kapcsolat. A központ támogathatja több állomáspár összekapcsolódását is. Digitális vezérlésnél megoldható nagyszámú kapcsolat osztott hozzáférése az átviteli berendezésekhez (a hozzáférést az átviteli vezérlésnél sokkal nagyobb sebességgel kapcsolgatják az eszközök között, így minden vonal számára állandónak látszik a kapcsolat).

en: Time-Division Multiple Access, hu: időosztásos többszörös hozzáférés

Busz topológiánál használt közeghozzáférési eljárás. Minden állomás előre meghatározott időszelettel rendelkezik, és ebben az időrésben adhat. A folyamat időzítést kíván, ezt a szinkronizálást egy főállomás végzi. Új állomás esetén az időintervallumot újra fel kell osztani / újra kell definiálni.

en: Orthogonal Frequency Division Multiplexing, hu: Ortogonális frekvenciaosztásos multiplexelés

Az OFDM egy frekvenciaosztásos multiplexelés (FDM; Frequency Division Multiplexing) mechanizmus, mely úgy működik, hogy egyetlen szélessávú jelet több keskeny sávú alvivő hordozóra oszt fel, oly módon, hogy az összes egymásra merőleges alvivők egyenletes távolságra helyezkedjenek el. Más szavakkal, az OFDM egy nagysebességű jelet számos lassú jellé oszt fel, hogy a vevő végén ezek stabilabbak legyenek, és így az alcsatornák továbbítják az adatokat. A alvivők információit ezután összegyűjtik a vevőn, és újraegyesítik azokat, hogy egy nagysebességű jelsorrá áljanak ismét össze. Az alvivők egymással kölcsönösen ortogonálisak, azaz az egyes alvivők középfrekvenciáján a többi alvivő nulla értéket vesz fel.

en: Orthogonal Frequency Division Multiple Access, hu: Ortogonális frekvenciaosztású többszörös hozzáférés

Az OFDMA egy többfelhasználós OFDM technológia, ahol a felhasználók TDMA és FDMA alapon is kioszthatók, ahol egyetlen felhasználónak nem feltétlenül kell az összes alhordozót elfoglalnia egy adott időben. Más szavakkal, az alvivők egy részét egy adott felhasználóhoz rendelik. Ez lehetővé teszi több felhasználó felé az egyidejű, de alacsony adatátviteli sebességű jeltovábbítást. Az OFDMA több felhasználó kis adatsebességű hozzáférése számára spektrálisan hatékonyabb és keskenysávú zavarokra ellenállóbb, mint az időben statikus, azaz egy felhasználó számára mindig ugyanannyi alvivőt kiosztó OFDM digitális modulációs eljárás. Az OFDMA-t alkalmazza például a Mobile WiMAX és az LTE is.

Különbség az OFDM és az OFDMA között:

Ezekkel a jellemzőkkel a fizikai átviteli közeg eszközeit szokás illetni, ezeket a vezeték típusok / csatlakozók fejezetben lelheti fel.

Az adatátviteli sebesség a hálózatok egyik legfontosabb paramétere, melynek meghatározása csak elsőre tűnhet egyszerű dolognak. A sebesség nagyban függ

• az alkalmazott protokolltól, annak beállításaitól (hibaellenőrzés, stop-bitek száma, stb.),
• a szegmensben található állomások számától, a szegmens hosszától és adatterhelésétől,
• a vezeték minőségétől
• a környezeti (pl. indukciós) terheléstől.

A sebesség meghatározására is több metódus létezik, melyek jellemzően azért átfedik egymást, de átszámolásuk már korántsem olyan egyszerű. A leggyakoribb meghatározás az adatráta (bit/s, Kbit/s, Mbit/s, ..).

Az adatráta a voltaképpen átvitt adatmennyiség jellemzője szemben a sávszálességgel, ami a potenciálisan átvihető adatmennyiséget -például a csatornakapacitást - jellemzi.

Mindkét mérés az egy másodperc alatt átvitt adatmennyiséget határozza meg. Leggyakrabban a bit / s mérés kerül megadásra, ritkábban a Byte / s. A Byte / s és a bit / s között a váltószám nem feltétlenül 8, mert ehhez hozzáadódnak adott esetben a kommunikációs jellemzőkből következő startbitek, stopbitek és paritásbitek, stb..

A kommunikációban leegyszerűsítve a 1 kbit / s = 1000 bit / s és nem 1024 bit / s. A mértékegységek megnevezésekor általában a bit-et kisbetűkkel „bit”-nek kiírva, a byte-ot nagy „B” betűvel szokás jelölni. Egy jellemző meghatározás így:

RS-232 xxx készülék sávszélessége: 230.4 kbit/s - 23.0 kB/s, jellemző adatrátája: 9.6 kbit/s - 960 B/s.

A készülékeknél a sávszélesség csak nagyon ritkán kerül(het) megjelölésre, hiszen a sávszélességet az alkalmazott hálózat határozza meg, az ebből felhasználásra kerülő adatrátát pedig a készülék. 

Bonyolítja a helyzetet, hogy az adatterhelést nem lehet kiszámolni az adatráták összességéből, mert a pillanatnyi terhelést leginkább az alkalmazott protokoll határozza meg. Tapasztalatom szerint adatterhelést csak méréssel lehet meghatározni.

en: baudrate

Az adatrátával szemben a baudráta a jelarány mértékét határozza meg, azaz, egy másodperc alatt hány baud-ot, azaz modulált jelet továbbít a vezeték. A ráta névadója Émile Baud, a Baud-kód kidolgozója. A baud ráta fontos tulajdonsága, hogy 1 baud hány bitből áll össze.

Amennyiben 1 baud 1 bit, akkor a baudráta és az adatráta megegyezik (1 baud = 1 bit/s). Modemek esetén az un. kvadratúra amplitúdómodulációnak köszönhetőn egy baud információ 4 bit adatból áll össze, így (1 baud = 4 bit/s).

en: simplex

A simlex a legritkábban alkalmazott kommunikációs forma. Ebben az esetben a kommunikáció csak egy irányban zajlik.

en: half-duplex

A half-duplex kommunikáció esetén a kommunikáló partnerek közül egyidejűleg csak az egyik adatokat küld, a másik fél pedig fogadja azokat. A csatorna kétirányú forgalmazásra alkalmas, és az adatküldés jogát a partnerek cserélgetik. Ennek az adatátviteli módnak egy alkalmazott változata a broadcast, ahol jellemzően a token-nel rendelkező állomásnak van adási joga.

A half-duplex egyik alkalmazási példája  walkie-talkie, ahol egyidejűleg csak az egyik készülék adhat.

Half-duplex kommunikációs protokollok esetén blokkolni kell az egyszerre forgalmazást, ennek eszköze a token, amit például  a Profibus esetén az FDL Hozzáférés vezérlés kezel.

Gyakorlati példák: RS-485 half-duplex

en: duplex, full-duplex

Full duplex adatátvitel esetén mindkét partner egyszerre forgalmazhat. Hátránya, hogy általában kétszer annyi vezeték kell hozzá, mint a half-duplex-hez. (jellemzően 4 vezeték + GRND).

Gyakorlati példák: RS-485 full-duplex, RS-422 full-duplex

Az adatátvitel esetén az átvitelt külső zavaró hatások is érhetik, így az átvitt adatokat ellenőrzőkóddal kell ellátni, és ezt az átvitel befejeztével ellenőrizni is kell. Ennek az ellenőrzőkódnak a képzésére több eljárás is létezik.

en: bit error rate
hu: bithiba-ráta

A hibaráta a teljes átvitt adatmennyiségben előforduló hibás bitek arányát jelzi. Például, ha az átvitt 10 bitből 2 nem stimmel, akkor annak a kommunikációs rendszernek a hibarátája 20%. A hibaelőfordulás valószínűsége nagy mennyiségű adat esetén megbecsülhető, ezt bit hiba valószínűségnek (bit error probability) nevezik.

en: bit error rate test
hu: bithiba-ráta teszt

A bithiba-ráta felméréséhez kommunikációs berendezések esetén speciális tesztrendszereket alkalmaznak. Egy BERT jellemzően egy tesztminta generátort és egy vevőt tartalmaz, illetve egy kiértékelő-egységet, ami összehasonlítja és kiértékeli az eredményeket. Jellemző, hogy a hibaarányt egymillió bit (1e6) átvitele után állapítják meg.

hu: keresztparitás ellenőrzés
en: Vertical Redundancy Check
de: Vertikale Redundanzprüfung, Querparitätsprüfung

Az átvitelre kerülő adatsorban, ha az „1”-es értékek száma páros, akkor a paritásbit „0”, ha ezeknek száma páratlan, akkor a paritásbit „1” lesz.

Például:

   11011101 | 0 ("1"-es adatbitek száma: 6, azaz a paritásbit: 0)
   10111001 | 1 ("1"-es adatbitek száma: 5, azaz a paritásbit: 1)
   00110011 | 0 ("1"-es adatbitek száma: 4, azaz a paritásbit: 0)

hu: hosszparitásos ellenőrzés
en: Longitudinal Redundancy Check
de: Längsparitätsprüfung

A hosszparitás ellenőrzése hasonló elven működik, mint a keresztparitás, de itt több adatsor azonos bitpozícióra eső elemeit kell összegezni hasonló módon:

Az átvitelre kerülő adatpozíciókban, ha az „1”-es értékek száma páros, akkor a paritásbit „0”, ha ezeknek száma páratlan, akkor a paritásbit „1” lesz.

11011001
10111001
00110011
--------
01010011 → paritásadatsor
--------
22242024 → összegzés (csak páros értékeket adhat)

hu: kombinált paritásos ellenőrzés

Az adatsoron először a keresztparitásokat kell kiszámolni adatblokkonként, majd a teljes adatsorra képezni kell a hosszparitást is.

Az átvitelre kerülő adatpozíciókban, ha az „1”-es értékek száma páros, akkor a paritásbit „0”, ha ezeknek száma páratlan, akkor a paritásbit „1” lesz.

11011001 | 1 → keresztparitás
10111001 | 1 → keresztparitás
00110011 | 0 → keresztparitás
--------
01010011 | 0 → VRC/LRC paritásadatsor
--------
22242024 | 2 → összegzés (csak páros értékeket adhat)

hu: ciklikus redundancia ellenőrzés
en: cyclic redundancy check
de: Zyklische Redundanzprüfung

A CRC az adatsor minden elemére polinomképzéssel egy összeget hoz létre. Ezt az összeget részben, vagy egészben az adatsorhoz csatolja a küldő egység, a fogadó pedig először szeparálja ezt az ellenőrzőkódot az adatsortól, majd ismét elvégzi az ellenőrzést.

A „klasszikus” CRC generálására egy példaprogram:

unsigned internal CRC = CRC_PRESET;
for (i = 0; i < cnt; i++) {
crc ^= DATA[i];
for (j = 0; j < 8; j++) {
if (crc & 0x0001)
crc = (crc >> 1) ^ CRC_POLYNOM;
else
crc = (crc >> 1);
}
}

Amennyiben a két CRC egyezik, feltételezhető, hogy az adatsor sérülés nélkül érkezett meg a vevőhöz. A CRC képzésnek nagyon sok metódusa létezik, ezeknek a képzésére nem térek ki, egyszerűen csak felsorolom itt őket, az alkalmazási területeikkel együtt.

A Gray-kód, másnéven RBC (reflected binary code; tükrözött bineáris kód) vagy RB (reflected binary) olyan kódsor, melyben az egymást követő kódok mindig egy Hamming távolságúak, azaz, az egymással szomszédos kódokban mindig csak egy értékváltozás lehetséges. Az eredeti Gray kódot Frank Gray a Bell Labs-nál még az elektromechanikus kapcsolók „összezárása” ellen fejlesztette ki 1947-ben. A gyakorlatban a Gray-kódot pozíció-jeladók tárcsáján, vagy digitális kommunikációs modulációknál (például: QPSK) szokás használni.

A legegyszerűbb Gray-kód a kétbites kódsor, azaz a 01, 11, 10, 00 például a QPSK moduláció fázisszögeinél került alkalmazásra:

A Gray-kód szintjeit mindig az előző szint jeleinek a duplázásával a legegyszerűbb képezni:

Nyilván az alapszabály, azaz a Hamming távolság többféle megoldásra is lehetőséget nyújt, a lenti képen például a különböző négybites Gray-kód variánsok láthatók:

A szenzortechnikában a Gray-kódot pozíció-jeladóknál, például jeladó tárcsáknál szokás alkalmazni, így egyrészt mindig megállapítható az elfordulás mértéke (a lenti ábrán 45°-os pontossággal), másrészt a mechanikus sérülések is kiszűrhetők, ha a két lépés közötti Hamming távolság nem teljesül:

en: syncron / asyncron data flow

Az adatátvitel megkezdése előtt a küldő és fogadó állomáson biztosítani kell, hogy az egy adott tempóban elküldött információhalmazt a másik fél azonos módon tudja olvasni. Ehhez az állomásokat össze kell szinkronizálni, és ennek jellemzően két metódusa létezik.

de: synchrone Übertragung / Kommunikation,
en: synchronous communication

Ilyenkor az állomások vagy

• külső jellel szinkonizálnak : ebben az esetben jellemzően egy független vonalon mindkét állomás azonos frekvenciát kap
• a fogadó állomás szinkonizál : az adatfolyamban található szinktonjelek alapján

de: asynchrone Übertragung / Kommunikation,
en: asynchronous communication

Az aszikron kommunikáció főként karakter-szervezésű adatok átviteli módja. Általában csak a rövid - táviratjellegű - adatátvitel eszköze.

Mindkét félnek saját frekvencia-generátora van, és a fogadó állomás minden adatátvitel alkalmával szinkronizálja magát a küldő állomás által diktált tempóra a start / stop bitek segítségével. Az adatátvitel jellemzően karakteres formában történik. Az asszinkron adatátvitel egyik fontos eszköze az UART.

en: Universal asynchronous receiver transmitter,
hu: univerzális aszinkron adóvevő

Az UART egy olyan hardver, amely fordítást végez a soros és párhuzamos interfészek között. Soros átvitelnél az UART a bájtokat aszinkron start-stop bitfolyammá alakít át, amiket elektromos impulzusokkal továbbít. Az UART-ot gyakran használják együtt az RS-232-vel és más kommunikációs szabványokkal. Leggyakrabban integrált áramkörökben találkozhatunk vele, ahol szükséges a számítógéppel vagy más, soros porttal rendelkező eszközzel való kommunikálás. A mai mikrokontrollerekbe áltlában be van építve. Dual UART (DUART) esetén egy chipbe két UART is található. Sok modern UART már szinkron módon is képes kommunikálni, ezeket USART-nak nevezzük.

Adatátvitel során a biteket valamilyen közegen kell eljuttatni az úticélhoz. A távolsággal növekszik a vonal kiépítésének költsége, ezért az adatot a lehető legkevesebb csatornán (pl. vezetéken) kell átvinni. Soros kommunikáció során a bájtokat nem párhuzamosan, bitenkénti egy vezetékkel viszik át, hanem a biteket időben egymás után továbbítják egy csatornán. A párhuzamos adatfolyamot az UART alakítja soros adatfolyammá és vissza. Minden UART-ban található egy léptetőregiszter, ami a soros-párhuzamos átalakítás alapvető eszköze.

en: isochronous communication

Az izoszinkon kommunikáció az adatok (ciklus)idő szenzitív átvitelét jelenti, és leginkább a hang- és képátvitelnél alkalmazzák. Ennek a teljesítéséhez a hálózati átvitelt úgy kell tervezni és méretezni, hogy ez az adatmennyiség pontos időzítéssel, ciklikusan és akadálymentesen át tudjon menni. Erre az adatátvitelre példa a TV és video-jelek átvitele,  melyek valamely ütemezéshez vannak kötve, például a 30 frame per second. Ez az átvitel nem lehet 29 vagy 31 fps, mert a megjelenítéshez 30 fps szükséges.

Az izoszinkron kommunikációra egy példa a Profinet IO IRT.

en: encoding processes

Ez egy kvázi tömörítési eljárás, mely átvitel-kódolás esetén más, kódolási eljárásokat vesz igénybe. Üvegszálas 4B5B esetén jellemzően az NRZI kerül bevetésre, míg FDDI és 100BASE-TX (rézvezetékes változat) esetén az MLT-3-at alkalmazzák.

Az 5 órajelből álló csoportokban kétféle szimbólum használható, így összesen 32 kombinációhoz jutunk. Ezek közül 16-ot használnak a 0000, 0001, 0010, …, 1111 négyes csoportok átvitelére. A fennmaradó 16 kombináció közül néhány vezérlési funkciót lát el, például a kerethatár kijelölését. A felhasznált kombinációk kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy a szinkronizáláshoz sok jelátmenet legyen bennük.

en: Alternate Mark Inversion

AMI esetén viszonylag egyszerű a szabály:

• 0 esetén : 0
• 1 esetén egyszer 1, másszor -1 a kimenő jel.

Az AMI-t jellemzően NRZ alapon szokták alkalmazni.

Lásd az AMI (NRZ)-t az összehasonlító táblázatban.

en: Alternierende Puls Modulation

Ez simán csak egy jelátviteli eljárás, és nem kódolási, de érintőlegesen (és leginkább) ebbe a fejezetbe tartozik. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy két, egymást követő impulzust eltérő polaritással kell kiadni, hasonlóan, mint az AMI esetén. Olyan buszok (pl. AS-i) alkalmazzák, melyek a jelvezetéken (is) végeznek tápellátást. Jellemzően Manchester vagy Manchester-II kódolással szokták kiegészíteni, hogy tényleg rendesen „pulzáljon”.

en: Coded Mark Inversion

Nulla érték esetén a kódolás [01]-et ad eredményül, 1-es érték esetén pedig egyszerűen csak értékváltást hajt végre, mint az a összehasonlító táblázatban látható.

en: Manchester-code, de:Manchester-Kodierung

Ez egy speciális adatátviteli technika, ami magasabb átviteli biztonságot nyújt az átviteli sebesség kárára. A kódolás lényege, hogy minden bitet állapotváltással jelöl, így a 0-ból 01, az 1-ből 10 lesz.

Így ebből a byte-ból:

0.0.0.1.0.1.1.0

ez lesz (2 byte):

01.01.01.10.01.10.10.01

A hibákat ezzel a kódolással egyszerű szűrni, mert az a blokk, amiben két azonos jel követi egymást, hibás. Ezt a kódolástechnikát szokás PE (Phase Encode) rövidítéssel is jelölni.

Lásd az összehasonlító táblázatban.

MVB

en: Manchester II code, de:Differenzial Manchester-Kodierung

Néha Manchester-II néven hivatkoznak rá.

Ez a kódolási eljárás gyakorlatilag technikailag megegyezik a Manchester-rel, tehát ez is pont feleannyi jelet visz át, mint például az NRZI, mert minden bitet megkettőz.

Eltérés, hogy csak „1” érték esetén váltja a triggerelés irányát, „0” esetén helyben hagyja azt.

A lenti táblázatban összevetést készítettem a Manchester-re, és a differenciál Mancester-re:

eredeti	0	0	1	0	1	1	0	0
Manchester	01	01	10	01	10	10	01	01
Man-II	01	01	10	10	01	10	10	10

A Differenciál-Manchesternél ()-lel jelöltem a váltásokat, amik ugye 1-es érték esetén következnek be.

Sok esetben - áramátviteles buszok esetén - kombinálják a Manchester II-t az APM-mel, például az AS-i esetében.

Lásd az összehasonlító táblázatban.

Ethernet, AS-i

A kódolási szabály:

A kódoló egy négy állapotú ciklikus működésű automata. Az automata állapotaihoz rendre a vonali jel következő értékeit rendeljük: -1,0,1,0. Az automata 1-es továbbításakor a következő állapotba lép, 0 továbbításakor állapota nem változik.
A kódolás sávszűkítő, az „alapfrekvencia” a bitidő negyede lesz.

Lásd az összehasonlító táblázatban.

100BASE-TX

hu: nullára komplementáló kódolás
en: No Return to Zero

Az NRZ a legegyszerűbb, minden „trükk” nélküli kódolási eljárás. „1” érték esetén 1, „0” érték esetén 0 kerül a kimenetére. Két változata van:

• unipolar NRZ: két jelszint lehetséges, így „0” értéknek a 0, „1' értéknek az 1 felel meg.
• bipolar NRZ: három jelszint van (+,0,-), így a „0”-nak a ”-„, az egynek pedig a ”+„ felel meg.

Lásd az összehasonlító táblázatban.

bipolar NRZ: RS-232

hu: nullára komplementáló differenciális kódolás
en: Non Return to Zero Invert
de: NRZI-Kodierung

Az NRZI kódolás szerint csak az egyik érték változása esetén történik váltás a kimeneten. Az eljárásnak két változata van, a mode 1 és a mode 0.

• mode 1 esetén „1” érték esetén a kimenő jel polaritást vált, míg „0” esetén nem történik értékváltás.
• mode 0 esetén értelemszerűen ez fordítva történik, így „0” érték esetén polaritásváltás, „1” esetén változatlanul hagyás.

eredeti	0	0	1	0	1	1	0	0
NRZI mode 1	0	0	1	1	0	1	1	1
NRZI mode 0	0	1	1	0	0	0	1	0

A kódolásban ()-lel jelöltem a váltásokat.

Lásd még az összehasonlító táblázatban.

USB

en: phase encode

lásd: Manchester kódolás

hu: vissza a nullára, en: Return to Zero

Mint ahogy azt a neve is mutatja, a kódolás szerint minden átvitt jel után a jelszint visszatér a nullára. Maga a kódolás egyszerű, „1” érték esetén 1, „0” érték esetén 0 kerül a kimenetére. A kódolásnak két változata van:

• unipolar: a jelszint 1 és 0 lehet, így a „0” érték esetén a jelszint statív 0, míg „1” esetén 1 órajel hosszan 1, majd egy órajel hosszan visszatér 0-ra.
• bipolar: a jelszint +, 0, - lehet, így „1” érték esetén +0, „0” esetén -0 lesz a kódforma, két órajel hosszan.

Az RZ-vel - mivel bitenként van impulzusváltás - a Start és Stop bites szinkronizáció elhagyható, mert a szinkronizálás bitenként megvalósítható.

Lásd az összehasonlító táblázatban.

ARINC-429

de: Verkehrslenkung, en: routing

Például half-duplex adatátvitel esetén a token felett rendelkező állomás joga a forgalmazás. Ehhez a lent felsorolt forgalmazási fajtákat veheti igénybe. Jellemzően a forgalmazás módját és annak mikéntjét az adatkapcsolati réteg határozza meg.

	Az üzenet továbbítása csak egy kijelölt állomás felé történik meg. Jellemzően ezt a műveletet nem szokás az „unicast” névvel illetni, mivel ez az alapértelmezett forgalmazási fajta.
multicast	A multicast üzenetek egyszerre több, kijelölt állomás felé kerülnek egyidejűleg továbbításra. Ehhez a művelethez jellemzően csoportokat kell definiálni, és ilyenkor egy csoportot kell megnevezni célként.
broadcast	A broadcast válogatás nélkül, minden, a hálózaton elérhető állomásnak egyidejűleg továbbítja az adott adatcsomagot. Ezt a forgalmazási fajtát szokás multi-drop névvel is illetni.

Olyan kommunikációs protokoll, amely nem fedi el teljesen a hálózat sajátosságait. Így az esetlegesen hibásan megérkező csomagokat a cél-alkalmazásnak kell felismernie, illetve neki kell lekezelnie pl. azt a helyzetet is, ha egy csomag kétszer érkezik meg, vagy éppenséggel elveszik a hálózatban, illetve, ha az egymás után küldött csomagok sorrendje megváltozik.

megnevezés	Jellemző topológia	Állomások száma	Átviteli közeg	Maximális átviteli távolság	Maximális átviteli sebesség
RS-232		1 meghajtó 1 vevő	nem specifikus	15 m	115.200  baud (max. 2 m)
RS-422		1 meghajtó 10 vevő	nem specifikus	1200 m	115.200  baud (max. 1000 m)
RS-485		32 állomás szegmensenként repeaterek nélkül, max. 127 állomás repeaterek-kel	sodrott, árnyékolt kéteres vezeték	1200 m	12 Mbit/sec (max. 100 m)
MBP		32 állomás szegmensenként**, összesen maximum 126 állomás hálózatonként.	sodrott, árnyékolt kéteres vezeték	1900 m	31,25 KBit/s
Ethernet		232 (IPv4) 2128 (IPv6)	UTP, FTP	-	-

megnevezés	Jellemző topológia	Állomások száma	Átviteli közeg	Maximális átviteli távolság	Maximális átviteli sebesség
Optikai szál		1 meghajtó 1 vevő	műanyag (POF)	80 m	protokoll- függő
PCF / HCS	800 m
Multimódusú üvegszál	10 km
egymódusú üvegszál	15 km

 Bővebb információt a fenti buszokról az alábbi linkek alatt találhat:

RS-232, RS-422, RS-485.

 A lenti táblázatban az OB121-en ismertetésre kerülő buszokról és protokoll-okról találhat egy összefoglaló táblázatot. A megnevezés oszlop bejegyzései linkeket is tartalmaznak a részletes ismertetéshez. A táblázat tartalma - szabadidőm szabványában - időről időre bővül.

Ahol a megnevezés mellett a (röviden) megjegyzés szerepel, azt próbálom jelezni, hogy az adott buszról csak rövid leírás szerepel (lehet, hogy csak egyelőre) a bus collection fejezetben, ami az ilyen rövidebb leírások gyüjtőhelye - ezeknek az összefoglalójában viszonylag gyakran szerepel az „na.” (nincs adat) jelölés.

Ebben a táblázatban csak az oldalon fellelhető buszokat vettem sorra, kicsit lejjebb, a buszok fejezetben egy nagyobb (de közel sem teljes) összefoglalást is talál a buszokról.