Hang, akkusztika, vibráció szenzorok

A geofon egy geofizikai eszköz, amelyet napjaink földtani kutatásaiban széleskörűen használnak. A szeizmikus méréseknél mesterségesen keltett rezgések visszavert hullámait érzékeli és alakítja át elektromos feszültséggé a földbe leszúrt geofon, és kábeleken továbbítja az adatokat egy jelrögzítő, -feldolgozó műszerkocsiba.

A rezgéshullám kibocsátása és a felszínre való visszaérkezése között eltelt idő mérésével, az így nyert adatok további elemzésével megismerhetővé válik a vizsgált terület földtani felépítése, szerkezete. A geofonokat ritkán használják egyedileg, jellemzőbb, hogy több tucat geofont tartalmazó csoportokat alkalmaznak, de nem ritka a több tízezer, láncba kötött műszer egyidejű működtetése sem.

(Forrás: Wikipedia)

A hidrofon (a szó az ókori görög ὕδωρ = víz és φωνή = hang szavak társításából ered) egy víz alatti mikrofon, amely a víz alatti hangok felvételére vagy lehallgatására szolgál. A legtöbb hidrofon-típus piezoelektromos átalakítón alapul, amely áramot generál, ha nyomásváltozásnak van kitéve. Az ilyen piezoelektromos anyagok vagy átalakítók a hangjeleket elektromos jelekké alakítják át, mivel a hang voltaképpen nem más, mint nyomáshullám.

A hidrofon „hallja” a levegőben terjedő hangokat, de kevésbé érzékeny, mivel a kialakítása révén megfelelő akusztikus impedanciával rendelkezik a vízben, ami viszont sűrűbb, mint a levegő. Hasonlóképpen, egy mikrofonok többsége sem igazán hatékony a víz alatt.

Eredetileg vízalatti telegráfokban tűnt fel a huszadik század elején, (pl. Fessenden oszcillátor); 500, 1000 és később 3000 Hz-en alkalmazták ezeket kommunikációs célokra. Később az első világháborúban alkalmazták a hidrofonokat a tengeralattjárók ellen, de ezen a területen a szonárok kiszorították ezeket.