DC-DC konverterek

A feszültségszint átalakításra a leginkább két területen lehet leginkább szükség:

• jelszint átalakítás
• tápfeszültség átalakítás

Az mikrokontrollerek egyik nagy előnye a széleskörű felhasználhatóságuk mellett, hogy nem helyigényesek. Ennek az állításnak ellentmondhat az a tény, hogy ezek a rendszerek több tápfeszültség szintet is igényelnek, ezek mindegyikéhez viszont fölösleges külön tápegységeket telepíteni (ráadásul költséges is). Egyszerűbb egy nagy áram leadására alkalmas tápot telepíteni, és a kisebb feszültséget igénylő egységeket dc-dc átalakítókkal megtáplálni. Az „alap” tápegység jellemzően 12V-os, ritkábban 24V-os.

Sok esetben szükséges az 5v-os (TTL) jelszintű egységeket 3,3V-osokkal összekötni. Ilyen eset az, amikor az Arduino-t (5v) kell a kommunikációs célú NodeMCU-val (3.3V) a soros porton komunikáltatni. Ilyenkor az egyik megoldása a jelek redukálása ellenállásokon keresztül az 5v → 3.3V relációban. A másik - talán elegánsabb - megoldás a kétirányú dc-dc átalakítók alkalmazása.

A modul jól alkalmazható például I²C vagy soros kommunikáció megvalósítására egy 5V-os (pl. Arduino) és egy 3.3V-os (pl. ESP8266) modul között. Fontos, hogy a modul dc-dc konverziós szorzója nem haladhatja meg a ∼1,5-öt (∼0,67 a másik irányban). Ez azt jelenti, hogy ha az alsó feszültségszint például 3.3V, akkor a felső 5V (3.3V * 1,5) lehet.

• HV1, HV2, HV3, HV4: az első és a második csatorna tx, rx jelei - magas feszülségszintű oldal
• LV1, LV2, LV3, LV4: az első és a második csatorna tx, rx jelei - alacsony feszülségszintű oldal
• GND (2*): A két oldal GND-je, jó esetben közös
• HV: magas feszülségszintű oldal tápja
• LV: alacsony feszülségszintű oldal tápja